Sok-sok éve reménykedem abban, hogy egyszer más lesz az oktatási rendszerünk, és elfér majd benne egy természetismeret tantárgy, és valahogy így nézne ki a borítóképe a lemeznek, mint amikor anno mi is kirándultunk középiskolában jobbra-balra, és megszerettük ezt a valamit, amit természetnek hívunk. Aztán egyre inkább az is érdekelt, hogy milyen fajok léteznek, mit csinálnak és hogyan lehet megvédeni őket. Így lettem ökológus, és a többit rólam el lehet olvasni ezen a weboldalon.
Később kezdett egyre inkább megfogalmazódni bennem, hogy nagyon fontos lenne az új generációknak is átadni ezt a lelkesedést, szemléletmódot, tudást, s írtam egy felhívást a pedagógusoknak, amit ide kattintva lehet megtekinteni - azoknak, akiknek most több idejük van annál, minthogy két perc alatt átgörgessék az oldalt.
A felhívásra egy pedagógus és osztálya jelentkezett, Fehér Kinga biológiatanárnő és kilencedikes osztálya a Szatmárnémeti Református Gimnáziumból, aki a következőket írta a programjavaslatról, és akikkel az első próbafoglalkozás 2025. december 12-én volt:
,, A természetismeret és a környezetre való odafigyelés szerintem nem csak azért fontos, mert én biológiatanár vagyok. Annak, hogy szeressük az állatokat, ne tegyük tönkre a növényeket, ne bántsunk egy » nemszeretem « élőlényt csak azért, mert megtehetjük, az a feltétele, hogy megismerjük a természetet és a benne élő élőlényeket, majd egyszerűen odafigyeléssel és tisztelettel éljük a hétköznapjainkat, minél kevesebbet ártva környezetünknek. Az iskola tanórái közt természetesen zajlik egy ilyen szemléletű nevelés, de ahhoz, hogy ez hatékony legyen, rendszeresnek kell lennie, nem elég, ha akkor történik, amikor jut egy kis idő rá a tanóra keretében. A beszélgetős, játékos ismeretszerzés mellett fontosak lennének a természetközeli élmények, vagyis a szabadban zajló tevékenységek. Mindez akkor lenne a leghatékonyabb, ha a tanórákhoz hasonlóan, havi rendszerességgel zajlana, és egy olyan személy végezné, akinek minden adottsága megvan ehhez.”
Ha ez a társaság négy éven át rendszeresen részt vesz a természet megismerését, szeretetét és tiszteletét erősítő tevékenységekben, jó eséllyel olyan felnőttekké válnak, akik számára fontos lesz a természetvédelem, környezetvédelem és a környezettudatos életmód.
2025 decemberében 1661 lej gyűlt össze, ezért úgy döntöttem, hogy a kilencedikesek mellé bevállalok még egy kislétszámú előkészítő osztályt is, Hart Edina tanítónő volt lelkes ezügyben. Van naplónk is a foglalkozásokról, de az nem nyilvános. Itt láthattok egy-egy fotót a decemberi foglalkozásokról:
- kipihent agysejtekre, hogy mindenkire jusson elég érzelmi energia;
- kreatív időre, hogy javasolni tudjon olyan foglalkozásokat, amelyek osztályraszabottak;
- autóra vagy tömegközlekedési módra, hogy eljusson a helyszínre;
- idő eljutni a helyszínre, idő megtartani a foglalkozást, idő naplót írni a történtekről, idő reflektálni a foglalkozásra, utánanézni a felmerülő kérdéseknek, majd válaszolni rájuk;
- ki kell fizetnie a céggel kapcsolatos költségeket;
- és kell maradjon ideje madarakat hallgatni és nézni, mint itt a képen, hogy aztán ezt a tudást is továbbadhassa.
Ahhoz, hogy a fent említettek meglegyenek, Csilla fel kell tudja szabadítani a kreatív idejét, vagyis muszáj neki nem nyolc órában robotolni valahol máshol, márpedig, ha nem így tesz, gyorsan felkopik az álla, ezért kitalálta, hogy milyen vagány lenne megélni abból, amit szeret, és szerinte a jelenlegi társadalomnak szüksége van egy olyan munkakörre, mint amit ő kitalált magának.
2026 januárjában csak a Kinga osztályához jutottam el, technikai okok miatt az Edina osztálya pont nem volt iskolában aznap, amikorra terveztük a foglalkozást, de remélem ez egyszeri alkalom és tudjuk tartani a havi egy foglalkozást.
A második foglalkozáson, ahogyan az elsőn is, a fajismereten volt a lényeg, voltak ismétlő játékok is és újak is, csapatversenyt rendeztünk - erről is szívesen vitázok, ha valaki felkeres e-mailben, hogy mikor van ennek szerintem értelme és mikor jobb ha hanyagoljuk. Mindig fontos az osztályhoz alkalmazkodni ezügyben és jó, ha az ember ismeri az osztály csoportdinamikáját.
Mivel pont nagyon szépen sütött a nap, a foglalkozást egy rövid szamosparti sétával zártuk - rég láttam ennyi nagy kárókatonát (Phalacrocorax carbo) a környéken.
Bár a fotó minősége nem túl jó, remélem a hangulatot át tudjuk adni vele és azt, hogy mennyire fontosak ezek a rövid, iskolakörüli séták is. Még akkor is, ha néha ellenkeznek a kamaszok, hogy ne menjünk már sehova, ezekre mindenképp szükség van, ahhoz, hogy a természettel való kapcsolatunk helyreálljon.
A Kinga osztályában a foglalkozás beszélgetősebb volt, most nem volt csapatverseny, azon gondolkodtunk közösen, hogy hogyan megvalósítható a hulladékmentes élet és nagyon hamar eljutottunk egy érdekes kérdéshez, hogy ha korlátoznánk-e a vagyonukat a leggazdagabb embereknek, az segítene-e? Örvendtem, hogy a kamaszok maguk álltak elő ilyen jó kérdéssel és hogy tudtunk erről vitázni.
A projekt egyik fontos szempontja, hogy a foglalkozások több típusúak és osztályraszabottak legyenek: játékos fajismeret, terepi tapasztalat, beszélgetések, viták.
Az Edina osztályában lábnyomokkal, bundákkal, őzcsigolyákkal ismerkedtünk és a horgolt szőnyeget kineveztük állandó "játszótérnek" - ezen lesznek a foglalkozások.
A kamaszokkal elindultunk kirándulni Reszegére, hogy megnézzük egy kis részét az egyik közeli Natura2000-es területnek, a Károlyi síkságnak.
A legemlékezetesebb pillanat a szalonnasütéshez való tűz meggyújtása volt, amit bár én feladtam volna, meggyőztek, hogy adjunk fél órát a dolognak és pikk-pakk előkerültek a dezodorok és esernyők és lett tűz. Én tuti nem vittem volna magammal semmilyen kirándulásra egyiket sem, de itt és most nagyon jól fogott és szuperül megoldották a helyzetet a kamaszok. Ezúton is köszönöm nekik az élményt!
A tavaszra való tekintettel, egy rovarhotel makett volt a foglalkozás fő eleme. A rovarhotelekre azért van szükség, mert átalakultak az építkezési szokásaink és már kevés nádszál és vályogfal-lyukacska áll rendelkezésére a magányos rovaroknak, hogy letegyék a petéiket. Eljátszottuk mi is, hogy magányos méhek vagyunk és egy kis nádszálat keresünk, ahova letehetjük a petéinket.
Egy rövid ismétlés után a kirándulásról, madaras játékokkal folytattuk az áprilisi foglalkozást, közösen kellett bankot rabolni, s én voltam a bankos, tudásért kirabolhatták a bankot.
A játék után egy komolyabb beszélgetéssel folytattuk a következő két órát, ahol arra próbáltunk megoldásokat találni, hogy ideális esetben hogyan kellene működjön az oktatási rendszer. Erről részletesen a nem nyilvános naplóban reflektáltunk, ha valaki kíváncsi, írjon rám és igyunk meg egy kávét s beszélgessünk.
A kicsiknél háziállatok és vadállatok volt a heti téma, így próbáltam kicsit ehhez kapcsolódni.
A képen egy zergekoponya látható, amit a Csalhó-hegységben találtunk, teljesen véletlenül, eltévedtünk és így bukkantunk rá, ami sokkal jobb szemléltetőanyag, mint egy nyomtatott fotó. Mondogatjuk, hogy igen a kicsiknek fontos ez, de szerintem a nagyoknak is. Az idei Mentés Máskénten egy résztvevőtől hallottam egy szuper kifejezést: "szokjuk vissza". Arra utalt, hogy valamit azért csinálunk, mert így szoktuk s ezzel elég rendesen lekorlátozzuk a megoldási lehetőségeket. Akár lehetne minden osztálynak egy gyűjtője, nem? Vagy minden sulinak. Viszont ehhez az kell, hogy legyen valakinek ideje elmenni szemléltetőanyagot keresni, eltévedni és bolyongani.
A nagyokkal a Szamospartra merészkedtünk ki, a sulitól indultunk és egy partifecske telep volt a cél.
Mindig dilemma, hogy az ember mennyi infót mondjon el, mi az ami még ok, de nem is kevés, mi az ami már túl sok és úgysem jegyzik meg. Hány ilyen alkalom után kezdenek el maguktól érdeklődni a fajnevek után?
A kicsikkel a madarak és fák napját ünnepeltük, kipróbáltuk milyen távcsőbe tekinteni és megnéztünk néhány növény preparátumot.
A távcső használatát sokat kell gyakorolni, az elején általában egymást nézik vele a gyerekek, kell néhány alkalom ameddig megszokják a használatát.
A Rozsályra mentünk kirándulni, ahova sok tépelődés és gondolkodás után elvittem Kekszet, a kutyánkat is. Jól tud emberekhez kapcsolódni, egyből megszeret mindenkit, viszont a juhászkutyáktól erősen tartottam. Nagyon-nagyon szeretném, ha egyszer eljönne az a pont, amikor nem kell azon gondolkodjak, hogy elvihetem-e magammal vagy sem, mert a gyerekek - kicsik is, nagyok is könnyen kapcsolódnak hozzá és így a barátkozás is könnyebb.
A kicsikkel ellátogattunk a szatmári Közösségi Kertbe, ahol az egyik legizgibb tevékenység az volt, hogy rovarokat fogtunk a kezünkbe. Elég sok dologtól félnek és ezt csak úgy lehet leküzdeni, ha mi magunk is kimegyünk és a kezünkbe veszünk néhány ártalmatlan élőlényt - pl magányos méheket, bodobácsokat, pókokat. Ugyanakkor a kint levés szabályait is csak akkor lehet megtanulni, ha az ember kint van, sokat. Nem lehet kiugrani, szkippelni, instant megoldani. Idő kell.