Athénig bringázás - személyes projekt
2022. augusztus 27 - szeptember 27
2022. augusztus 27 - szeptember 27
Sokat gondolkodtam mit vigyek, mit ne, ma már tuti nem csak hátra pakolnék mindent és lehet, hogy a sátrazás helyett inkább a hostelt/panziót választanám, mert árban hasonló és sokkal kényelmesebb kevesebb csomagot vinni.
Lángosos a Transzalpina felé vezető úton - sokkal többször voltam éhes útközben, mint amire számítottam.
A Transalpina majdnem-teteje - volt pár kanyar ahol tolni is alig tudtam a biciklit.
Ökológusként mindig megfájdul a szívem amikor sok juhot látok egy helyen - jobban örülnék a felelősebb juhtartásnak, ami azt jelentené, hogy nem legeltetnek védett területen, betanítják a kutyáikat, hogy ne támadjanak emberre és szüneteltetnék a téli legeltetést.
Első defekt.
Azért jött jól az előző defekt, mert így észrevettem, hogy a felni is megrepedt és a külső gumi is cserére szorult és közel is voltam Craiova-hoz, ahol a helyi Decathlonos Bogdan kicserélte a kereket és átnézett mindent a bringán teljesen ingyen, ezúton is köszönöm neki!
Bulgáriában nagyon sok ember kertje fent van a google maps-en, mint kempinghely, az egyik ilyen a Camping Green, egy Urovene nevű kicsi falu végén.
Még éppen sikerült a vihar előtt felhúzzam a sátrat, de akkorákat villámlott, hogy inkább bementem a házba. Aznap pont nem volt ott a tulaj, de a kedves szomszédja meghívott egy kávéra, majd ebédre, majd vacsorára is és a boltba is elkísért, egy egész napot beszélgettem vele google fordítóval, ugyanis csak bolgárul tudott.
Ez a fotó annak készült, aki úgy gondolja, hogy csak Románia szemetes - sajnos minden az.
Ezek voltak a kedvenc útszakaszaim: még volt aszfalt, és hébe-hóba eldöcögött mellettem egy autó.
Sok almát ettem az útszéli fákról.
Amikor Szófiába értem, akkor realizáltam talán először, hogy ha eddig eljutottam, akkor tényleg odaérek Athénba is.
Találkoztam német bringázókkal - egy nagy előnye a biciklis túráknak, hogy nagyon könnyen észreveszed a tömegben a hozzád hasonló embereket, ők Németországból indultak és Kínába igyekeztek, még lábos is volt náluk.
Egy fancy-nek tűnő kávézó, ahova nem mentem be, de fotózkodni azért megálltam.
Egy másik kertkemping Bulgáriában, itt.
Turistaszezonon kívül értem oda és a tulaj megsajnált, hogy zacskós levest eszek, ezért megkínált pálinkával, vízzel, hozott csevapcsit és salátát és sorba mindent megcsináltatott velem, nagyon vicces volt, egy szót sem tudott ő sem angolul.
Melnik - gyönyőrű kilátás - ide úgy keveredtem, hogy még Pastra-ban megszálltam ismerősöknél és ők ajánlották, hogy nézzek körül a környéken.
Annyira jól sikerült a körülnézés, hogy elindultam egy gyalogos ösvényen a felpakolt biciklivel, ami aztán jó meredeken végződött, sokszor le kellett pakoljam a csomagokat és aztán valahogy leeresszem a biciklit, majd magamat is, izgalmas egy út volt - s mindezt azért a régi jó okért, mert nem akartam ugyanott visszamenni.
Ez már egy görög tüske volt, a határon átérve rendesen eltévedtem a macchia-ban, mert nem akartam az autópályán menni, aztán végül mégis az autópálya mellett döntöttem, mert egyáltalán nem volt forgalmas.
Újabb foltozás, már Görögországban egy panzió udvarán.
Az egyik kedvenc kempingem, 2 napot is eltöltöttem itt, szintén foltoztam, nagyon későn este értem ide, el is tévedtem és defektem is lett úh nagyon örültem a tiszta kempingnek és a jó kajának, itt találjátok a helyet. Thessalonikiben akartam aludni és nem foglaltam előre szállást és mikor odaértem, akkor derült ki, hogy minden olcsó szállás foglalt, mert éppen akkor látogatott oda a miniszterelnök és valami ünnepség is volt.
Hány macska van a képen?
Másodjára is bebringáztam Thessalonikibe.
Aztán kis térképnézegetés után rájöttem, hogy elmegyek az Olympus alatt, úh inkább felmentem rá, 0-ról 1000 m-ig bringával.
Majd gyalog, aztán egy rövid menedékházas alvás után gyalog tovább.
Szuperszép látvány volt, teljesen más, mint azok a hegyek, amikhez szokva vagyok.
Aztán fent jöttem rá, hogy a legmagasabb csúcs neve Mytikas, Olympus az egész hegység.
A gázfőző néha hasznos volt, de ha nem viszem akkor se haltam volna éhen.
Száguldás.
Azért tetszett nagyon ez a kemping, mert ilyen kis cuki kis privát részek voltak, bokrokkal elválasztva, itt találjátok őket.
Úgy döntöttem elindulok hajnalban és még aznap elmegyek Athénig,
ami 180 km-re volt a térkép szerint, de gondoltam utolsó napra belefér.
Végül 200 km-t, 1830 m szinttel, táskákkal megpakolva tekertem aznap, az eddigi abszolút rekordom. A képen egy autópálya átszelést láthattok. Párszor eltévedtem a fenti meg a lenti utak közt.
Athén.
Visszafelé vonattal és busszal jöttem, a buszon sajnos csomagként működött csak a szállítás és mivel nem volt nálam bicikliszállító táska és épp pénzem sem volt venni egyet, gyorsan kukáztam pár kartondobozt és abba csomagoltam és reménykedtem, hogy nem hajítanak le a buszról.
Bukarest.
Aztán jött a Kelet-Európai valóság: Bukarest - Kvár vonat - ugyannanyi idő, ugyanannyi pénz mint az Athén - Thessaloniki szakasz, épp csak kilométerben fele annyi és a biciklit is fel kell csempészni, mert jegyet nem adnak rá.
A legnehezebb az egész útban az a döntés volt, hogy szeptemberben nem dolgozok és semmilyen felelősségem nincs, amikor ez megvolt és elindultam, valahogy minden defekt és elakadás megoldódott.
Teljesen nem a terv szerint mentem, mert visszafelé Albánián, Montenegrón és Szerbián át akartam jönni, aztán be kellett lássam, hogy az egy sokkal hosszabb út.
Hajrá mindenkinek aki bringázik!
Nyomvonal Romániában - Strava-n megtekinthető részletesen.
Nyomvonal Bulgáriában - Strava-n megtekinthető részletesen.
Nyomvonal Görögországban -
Strava-n megtekinthető részletesen.
Kolozsvár - Athén végig biciklivel - statisztika
Athén - Kolozsvár vonat, busz, nagyon kevés biciklizés, sok városnéző kitérő