Projektek

Kezdőlap

Szünet év - személyes projekt
2016. szeptember 27 - 2017. július 1

Miután befejeztem az ökológia alapképzést, 2016-ban, fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek magammal, melyik irányba folytassam tovább a tanulmányaim, legyek kutató vagy inkább terepbiológus? Bár mindkettőnek vannak olyan elemei amiket nagyon szeretek, a specializálódás valahogy sose ment nekem és ezért mindig megkérdőjeleztem azt, hogy ér-e bármit is a generalista, alaptudásom, tapasztalatom vagy adjam fel ezt az egész ökológia vonalat? Sakkor arra gondoltam, hogy lássuk milyen is egy szünet év és hátha addig kitalálom mit is akarok.

Kutakodásba kezdtem hát, rátaláltam első körben az EVS-re (European Voluntary Service), ami akkor még létezett, ma már ESC-nek (European Solidarity Corp) hívják. Nagy reményekkel küldtem az önéletrajzomat az összes ökológiával kapcsolatos projektre - teknősmentés, GIS-es (Geographic Information System) internship, rangerkedés, állatkerti gondozó, természetvédelmi területeken tevékenykedő munkatárs, de egyikre sem vettek fel.

Ezért elővettem egy még középiskolában egy önkénteskedés során hallott oldalakat, amit nagyon ajánlok mindenkinek, aki szünet évben gondolkodik: workaway, wwoof.

Aztán elindultam világgá 2016. szeptember 27-én.

A továbbiakban a saját és az önkéntestársaim fotóit láthatjátok.

Ez egy 30 literes Atta márkájú hátizsák, szerintem ez az a méret ami még nem túl nagy és kényelmesen lehet mozogni vele, de nem is túl kicsi, ez nem igaz minden 30 literes hátizsákra, nem tudom ezt hogy találták ki, de sokkal nagyobbnak tűnik, mint egy átlagos 30 literes hátizsák.

Először Finnországba mentem, mert az egyik legjobb barátom ott dolgozott és gondoltam, hogy meglátogatom, ez a valóságban kicsit nehezebben ment, mint gondoltam, kb 40 km-re voltunk egymástól de 4 autóval sikerült elstoppoljak odáig.

Közben nagyon vagány tájakat láttam és szerencsére fotógép is volt nálam, ami tetemes helyet foglalt el a táskámban - ezt már nem biztos, hogy bepakolnám.

Izlandi lovakat gondoztam.

Szart lapátoltam.

Kutyát sétáltattam.

Néztem a tájat.

Éjjel próbáltam csillagokat fotózni - nem sok sikerrel.

Délután meg naplementét.

Örvendtem, hogy fotózhatok közelről énekes hattyút (Cygnus cygnus), amit Romániában csak télen láttam nagyon messziről.

A Purola Farmon lovastúrákat is szerveztek, így én is csatlakozhattam párszor, amire egyébként valószínűleg soha nem lett volna pénzem, de így az önkénteskedéssel ledolgoztam az árát.

Balról jobbra: én, Katy - német önkéntes, - házigazdánk lánya.

A feladataink közé tartoztak ilyen hídépítések is, ez azért volt nagyon vicces, mert az amerikai önkéntes, Travis szerintem soha nem ütött még be egy szeget se életében, de valahogy elkészült a híd. Ezek olyan gyakorlatias feladatok, amik sajnos az iskolából kimaradnak.

Ez egy rovarhotel, akkoriban nálunk kevéssé volt ismert, mostanság már egyre gyakrabban olvashatunk a méhbölcsőkről, beporzókról, magányos méhekről. Ha érdekel bővebben a téma, elsőként ezt az oldalt tudom ajánlani: https://www.beporzoknapja.hu/

Közben ellátogattam egy finn könyvtárba is és nem tudtam eldönteni, hogy kacagjak vagy sírjak, mikor megláttam egy finnek által Romániáról írt könyvnek a borítóját, ez az országimázs.

Az 1 hónap Purola Farm után kicsit vakációztam Tallinban, majd november elején elstoppoltam Tallinból Rigába, elég hideg volt, párszor elvesztettem a hitem, de aztán csak odaértem.

Mivel a hó hamarabb érkezett, mint gondolták, ezért az előre megbeszélt kertgondozás helyett rókákat fényképeztem.

Egy nemzeti ünnepet is kifogtam Lettországban, ami sok gyertyagyújtással járt, szép volt, de közben arra gondoltam, ez azért elég nagy pazarlás is egyben, valahogy ki kellene találjunk fenntarthatóbb ünneplési módokat.

Volt időm a Riga-i öbölbe is kilátogatni.

Egy másik feladat: gyerekzsúron fotózás.

Iskolákba is mentünk kézműves foglalkozást tartani.

Kemeri Nemzeti Park

Az off-season turistáskodás előnyei: minden üres.

3 hét után továbbindultam, mert találtam 10 eurós repülőjegyet Varsóból Brüsszelbe és gondoltam meglátogatom egy régi ismerősőm Belgiumban.

Kaunas-ból Varsóba stoppolás egyik nehéz pillanata.

Estére sikerült odaérni.

Aztán nagyon gyorsan már Belgiumban találtam magam, cuki házak közt.

És sok-sok bicikli közt.

Ez a modell nagyon megtetszett, szívesen látnék itt is az utcán sejtalkotók felnagyított modelljeit reklámok helyett.

Ami mindenhol is van: lángos és jehovatanúi - Brüsszel.

Bölömbika (Botaurus stellaris) rejtőzködik a nádasban - ellátogattunk belgiumi barátommal egy zsebkendőnyi védett területre, ahol nagy meglepetésemre mindenki óriási objektívekkel felszerelkezve rettenetesen örült, hogy végre lát bölömbikát, én is örültem, nyilván, de azért nálunk ez nem egy ritka faj, viszont ott rádöbbentem, hogy ami nálunk még gyakori, az sok nyugat-európai országban már ritka, nem tudom, hogy el tudjuk-e kerülni ezt a "fejlődési görbét": élőhelyeket pusztítunk ki a magasabb életszínvonal reményében, aztán realizáljuk, hogy kezdhetjük a restaurálást, mert nem maradt semmi...

Alvás a brüsszeli reptéren, másnap irány Manchester, szintén egy olcsó repülőjegy és egy régi ismerős miatt vezetett oda utam, a reptéren alvások is egyedi élmények, sok emberrel lehet közben beszélgetni, akik sokszor a világ másik végéről származnak és egyébként tuti nem beszélnétek meg egy közös kávézást, de ilyenkor nagyon jó eszmecserék szoktak kialakulni, legalábbis nekem ez az eddigi tapasztalatom.

Manchesterből Nottinghambe stoppoltam, ami elég nehéz volt, mert mindenki totál hülyének nézett, de végül egy kedves Stoke-on-tenti néni hazavitt, munkát ajánlott, aztán a fia elvitt Nottinghambe, ahol 2 nap után máris egy bárban dolgoztam, mert kellett egy kis pénzt gyűjtsek egy Interrail jegyre.

A szürkemókus (Sciurus carolinensis) Észak-Amerikában őshonos, Európában viszont invazív faj, Angliában már egész komoly állománnyal rendelkezik, a wikipédia szerint nem szorította ki teljesen az európai vörösmókust (Sciurus vulgaris), csak a városi parkokból és a síksági lombos erdőkből. Ettől függetlenül, bárki angliaival beszéltem és érdekelte a természetvédelem, mind nagyon haragudott a szürkemókusra. Érdemes még máshol is utánolvasni ennek a story-nak.

A kormos varjú (Corvus corone) kinézetre olyan mintha a holló (Corvus corax) és a vetési varjú (Corvus frugilegus) ötvözete lenne, életmódra azonban inkább a dolmányos varjúhoz (Corvus cornix) hasonlít. Számomra új faj volt a listámon.

Kontyos réce (Aythia fuligula) pár, fent a nőstény, lent a hím - hasonlóan örültem nekik, mint az énekes hattyúnak, mert eddig nagyon messziről láttam télen és nem volt lehetőségem lefotózni.

Védett terület lezárva a látogatok elől is - lehet, hogy csak ez a megoldás marad itt is.

Vízirigó (Cinclus cinclus) - egyik kedvenc vízhez kötödő fajom, ha valaki szeretne csatlakozni a már hagyományossá vált téli vízirigó számoláshoz, itt van pár infó a projektről.

Utak.

Fura volt az út másik oldalán stoppolni.

Kerestem a fotógépet, ami persze, hogy a táska legalján volt...

Ezért kerestem.

Az egyetlen szelfim az útról.

Keswick - itt laktam egy ideig, segítettem valakinek, aki house-sittingelt, cserébe kaptam kaját és szállást és még projektírásban is sok segítséget.

Csigaforgató (Haematopus ostralegus).

Tüntetésszolidarizálás.

S eszembe jutottak a növények - a Carex a sás fajok génuszneve - nemtom miért hívnak így egy szappant, de biztos a marketingesek megmondják.

Skóciában kihaltak a nagyragadozók, ezért most próbálják meg őket visszatelepíteni - a kép egy farkasvisszavadító központban készült.

Mikor érdemes inkább visszafordulni - látványnak szép volt, de csak messziről.

Kölcsönbringával kerestem a Loch Ness-i szörnyet.

"És hess jött Marrakesh..."

Egy suliban önkénteskedtünk s aztán, ha már ott voltunk, befizettünk egy tevegelésre is.

Dűne.

Stoppoltunk, elfogyott a vizünk, éppen nézem, hogy hova tovább.

Ez már Spanyolország, kölcsönsátorral az egyik önkéntestársammal kalandoztam a környéken.

La perdiz roja (Alectoris rufa) - spanyolul maradt meg a neve, egy néninél kertészkedtem s délutánonként sétáltam a környéken.

A bujkáló poszáta (Sylvia undata) is megmutatta magát.

Egy flamingó rezervátumba is elstoppoltam, csak elszámoltam magam, visszafele már nem értem el sötétedés előtt úh ottragadtam egy kisvárosban ahol kisegítettek szállással, kajával és még egy Real Madrid Barcelona meccset is láttam egy kiskocsmában.